Magyar

Főnév

áll

1. Az arcnak a száj alatt található része.
2. Ritkán utalhat az alsó állkapocsra is.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. erza уло.

Fordítások

Ragozás

Szinonimák

• állkapocs

Származékok

• (összetételek): állszíj

Szókapcsolatok

• állig felfegyverkezve - teljes fegyverzetben
• állig begombolkozva - nagyon fázik vagy esetleg tartózkodóan viselkedik
• (bizalmas) Majd leesett az álla! - Nagyon elcsodálkozott.

Ige

áll

1. Elsősorban tárgyatlan, csak bizonyos jelentéseiben tárgyas ragozású ige, amelynek a magyar nyelvben több jelentése is ismert.
2. Elsődleges jelentése szerint a lábra nehezedve egy helyben maradást jelöl.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. komi сулавны, udmurt сылыны.

Fordítások

Ragozás

1. Álló, függőleges helyzetbe helyezkedik.
   • Pl.: Lábra áll.
2. Valahova odalép, odamegy és ott álló helyzetben marad.
   • Pl.: A mérlegre áll.
3. Növényre, épületre vagy más tárgyra is vonatkozhat, ha az a talajhoz viszonyítva függőleges helyzetben van.
   • Pl.: A diófa a kertben áll.
4. Közlekedési eszköz esetében utalhat arra, hogy az nem mozog, nem jár.
   • Pl.: Az autó az utcán áll.
5. Szerkezet, gép, üzem vagy bármi, ami nem mozog, holott folyni vagy mozogni szokott.
   • Pl.: A patakban áll a víz.
6. Megállást parancsoló értelemben is használatos.
   • Pl.: Állj, ki vagy?
7. Tárgy, anyag felhasználatlan tárolására, illetve étel vagy ital érlelődésére is vonatkozhat.
   • Pl.: Zsákszámra áll a padláson a búza.
8. Utalhat arra, hogy valami megvan, létezik, fennáll vagy nem pusztult el.
   • Pl.: A híd még áll!
9. Valahol olvasható.
   • Pl.: Ebben a könyvben nem ez áll.
10. Valamilyen társas cselekvés tart vagy éppen folyik.
    • Pl.: Áll a vásár.
11. Érvényben van, érvényes valamire.
    • Pl.: Ez a szabály rád is áll!
12. Az állni ige több testrészhez kapcsolva is használatos.
    • Pl.: Égnek áll a haja. Vagy vonatkozhat a hímvesszőre is, amelynek merev állapotára utalhat.
13. Kifejezheti, hogy egy ruha, hajviselet vagy valamilyen viselkedés illik valakihez.
    • Pl.: A piros jól áll neki.
14. Valamilyen eszközt, szerszámot ügyesen használ.
    • Pl.: Az olló igazán a kezére áll.
15. Valamilyen helyzetben, állapotban van. Leginkább kifejezésekben jellemző.
    • Pl.: Fegyverben áll. -Háborúzik vagy fegyveres készültségben van. Lángokban áll a háza. Jól/Rosszul áll a helyzet.
16. Valamilyen történésnek, cselekvésnek az előjelét mutatja.
    • Pl.: Esőre áll az idő. Vagy sportban: A csapatunk vesztésre áll.
17. Valakihez vagy valamihez számított elhelyezkedést, viszonyt is kifejezhet.
    • Pl.: Alatta, felette, mögötte áll.
18. Valakitől függ valami.
    • Pl.: A döntés mostmár rajtad áll.
19. Kifejezésekben valamiben is állhat valami.
    • Pl.: Jogában áll ügyvédet fogadni.
20. Egy egész, legyen az étel, szerkezet vagy akár emberek csoportjának összetételét, alkotóelemeit is jelentheti.
    • Pl.: Hát, a rántotta tojásból, hagymából, egy csipet sóból és némi zsiradékból áll.
21. El tud viselni valamit.
    • Pl.: Állja a hideget. Vagy ennek ellentéte: Ki nem állhatja! -Nem szeret valakit vagy valamit.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. komi sulal (сулавны).

Szinonimák

• ácsorog, bír, fedez, fennáll, igaz, illik, magaslik, szünetel, tart, tűr, van, vesztegel

Származékok

• állás, állít, állomány, állomás, állvány
• álldogál
• (igekötős alakok): | alááll | átáll | beáll | beleáll | egybeáll | eláll | ellenáll | előáll | előreáll | feláll | föláll | félreáll | fennáll | fönnáll | hátraáll | helyreáll | ideáll | kettéáll | kiáll | körüláll | különáll | leáll | megáll | melléáll | nekiáll | odaáll | összeáll | rááll | szembeáll | szerteáll | szétáll | továbbáll | végigáll | visszaáll | 

Szókapcsolatok

• alig áll a lábán, állja a szavát, bosszút áll, munkába áll, őrt áll, rendelkezésre áll
• áll, mint szamár a hegyen - tanácstalanul, bambán áll
• állok elébe - nem ijedek meg tőle
• fogába áll a fájás
• még neki áll feljebb - valaki vádol, vagy játssza a sértettet, noha ő a hibás
• áll az alku - rendben van, az üzlet megköthető

Izlandi

Főnév

áll hn

1. angolna